Kuba Legjobb Szivar Dohány Farmjai

Nyugat Kuba Öt Kisebb Farmja Termeszti a Világ Legjobb Minőségű Szivar Dohányleveleit.

Egy kínai gyártású szedán ereszkedett le az egysávos földúton pocsolyákat kerülgetve, miközben járható utat keresett a mély keréknyomok között. San Luís városa varjúröptében pár kilométerre található, viszont a madárszárnyon át vezető úttal ellentétben, az utazás, melyet a földi úton kell megtenni, hosszú és lassú. Eddig három megálló volt, mindhárom Sergio Paz farmjának hollétének kiderítése érdekében.

Ahogy az út haladt előre, észrevehetővé vált egy fából épített dohánypajta, melynek nyitott ajtaja előtt egy traktor pihent. A látogatók beléptek. Meleg volt benn. Egészen a mennyezetig vízszintes oszlopok voltak, melyeken dohánylevelek lógtak. Az úton feltett kérdés újra megelevenedett: „Itt található Sergio Paz?” A pajta legmélyéből egy szürke foltos pamut nadrágot, fehér pólót és fekete baseball sapkát viselő ember sejtelmes hangon felelte: „Én vagyok Segio.”

A munkájával kapcsolatos kérdések voltak feltéve neki. „Nem igazán van időm beszélgetni” – felelte ő. „Én vagyok az egyetlen, aki vezetni tudja a traktort. Dohányleveleket kell begyűjtenem a környező farmokról.” Újra megkérdezvén, beleegyezett egy rövid beszélgetésbe. Tizenöt perc, semmivel sem több. „Nagyon jó évünk van. Nem láttam hozzá foghatót az előző években.” – mondta. Akkoriban február volt, és a dohány betakarítása majdnem kész volt. További kérdések, további válaszok, de a gazda türelmetlensége látszani kezdett. Alig várta, hogy végre felülhessen traktorjára és betakaríthassa termését az ültetvényről.

Kuba Egyik Legjobb Dohánytermelő Farmja

Sergio Paz farmja Kuba egyik legjobb dohánytermelő farmjaként van számontartva. Egy dohányzónak, Pinar del Río és Vuela Abajo hatalmas dohánymezőket idézhetnek fel, ahol a világos zöld leveleket a kellemes délutáni szellő simítja végig. Ezzel ellentétben, a valóságban, Kuba legjobb minőségű dohányültetvényei egészen kis terjedelműek. A tág dohánytermesztési régió szíve alig 100 négyzetmérföldű területen található, San Luís és San Juan y Martínez városok körül.  Sokan a világ legjobb minőségű dohányföldeként tekintenek rá. Ezek azok a helyek, ahol olyan termesztők, mint Paz, lehintik mezőgazdasági varázsporukat.

Kubában az idő múlása olyan farmok neveit homályosította el, ahol több mint 150 évig a legjobb dohány termesztődött. Manapság olyan legendás nevek, mint Hoyo de Monterrey, San Juan y Martínez mellett, vagy El Corojo, San Luís mellett, már nem azzal a tiszteletreméltó hangsúllyal említődnek meg, mint ezelőtt. Még azt is pletykálják, hogy El Corojo, ahol a díjnyertes Corojo magok születtek, ma már nem működik. Mi több, egy farmot sem asszociálnak egyetlen cigaretta márkával sem, ahogyan 1959, azaz a kubai forradalom előtt gyakorta tették. Elmondások szerint a kubai kormány egy listát tart fenn az ország legjobb minőségű dohányát termesztő farmokról, habár vonakodnak az információk publikussá tételétől.

Kiváló Minőségű Dohány

Mindezek ellenére a gazdák tudják mely farmok a legjobbak, és ki termeszti a kiváló minőségű dohányt Kubában. Az utóbbi öt év Vuelta Abajo-ba történő látogatásaira alapozva Cigar Aficionado egy olyan listával állt elő, mely a régió top öt termesztőjét és a hozzájuk tartozó farmok nevét tartalmazza. Ahogy Sergio Paz esetében is, találhatóak olyan farmok, melyek csak a tulajdonos gazda neve által ismertek és olyanok is, melyeknél a farm neve a gazda nevéhez hasonló. Olyan nevek is találhatóak a listán, ahol a farm a fizetővendégek által kapta a nevét. Ilyen a híres Alejandro Robaina, Cuchillas de Barbacoa nevet viselő farm, vagy a Quemado de Rubi, Hector Luís Prieto igazgatása alatt.

A választásban nincsenek tudományos kritériumok. Két farm világszerte jól ismert, az egyik Habanos S.A által támogatott, a másik kettő pedig dohánytermelő társak által azonosított a megszokott, járt úttól és azon helyektől eltérően, ahol a turisták egy autentikus kubai farmon szerzett élményekkel szerettek volna gazdagodni.

Ez a kiadvány leginkább a kubai Vuelta Abajo dohánytermelő hagyományát tükrözi vissza, nem pedig e dohány feldolgozás által nyert szivarokra fekteti a hangsúlyt. Régen a gyárak keverékekhez használt képletei olyan helyek és farmok neveit tartalmazták, melyek rendszeres dohányellátást biztosítottak neki. Ez mára már megszűnt. Ma, miután a farm kezelte, a régió áruraktárai feldolgozzák és szortírozzák a szivardohányt, majd becsomagolják és az ország különböző pontjában található gyárakba küldik. Jelentések szerint Cohiba a mai napig kiszemelt farmoktól szerzi be a dohányt; néhányan tanakodnak azon, vajon melyek azok a farmok, ahonnan a dohányt kapja. Ennek ellenére nincs egy publikus lista, ahol a beszállítói megtalálhatóak. Ha elég szerencsés vagy ahhoz, hogy bepillants egy kubai szivargyár rakódási vagy feltöltési területre, szivar bálákat láthatsz, melyeken kódok és helységek nevei szerepelnek. Arra viszont nincs garancia, hogy a gyár jövőre vagy két év múlva is ugyanazt a dohánykeveréket fogja megkapni.

A farmok nem érdemük által vannak feljegyezve, hanem elhelyezkedésük szerint. Ezáltal a vakmerő dohányosok átutazhatják Kubát és a legtehetségesebb dohánygazdákkal találkozhatnak. Emellett, a legtöbb esetben, olyan szivart is elszívhatnak, melyet a helyi dohánylevelekből sodortak.

Cuchillas de Barbacoa/Hirochi Robaina

A Robaina család 1845 óta működteti a dohányfarmot. A mai nap az ötödik generáció leszármazottja, Hirochi Robaina üzemelteti. A farm San Luís közelében található és egy keréknyomokkal teli vörösagyagos út vezet hozzá. Legkönnyebben egy négyszer négyes kerékmeghajtású autóval közelíthető meg. Ahogyan közeledni a farm fele, egy feldolgozó istálló teteje pillantható meg Cuchillas de Barbacoa címerrel ékesítve.

A farm bejáratnál egy rozsdás zöld vaskapu áll egy – a 2010-ben elhunyt Alejandro Robaina nevét feltüntető – boltív alatt. Az út egy poros belső udvarban ér véget. A pálmafákat feldolgozópajták és két ház veszi körül. Egyik házban Alejandro Robaina tiszteletére múzeumot rendeztek be, a másik nádfedelű ház pedig a vendégek fogadására szolgál. Cuchillas de Barbacoa 17 hektáros területen helyezkedik el (megközelítőleg 42hold). Ebből 7.5 hektár (megközelítőleg 18 hold) van a dohánytermesztésnek fenntartva, ahol évente átlag 20,000 fontnyi dohányt termesztenek. A termelés fele árnyék alatt termesztett dohány, mely levelekbe a cigarettát csomagolják, a másik fele pedig töltődohány. A terület többi részre zöldségek és gyümölcsök termesztésére használják. „Ugyanazokat a gazdálkodási technikákat használjuk, mint elődjeink.” – mondta Hirochi Robaina egy fából készült székben ülve, miközben egy saját termesztésű dohánnyal megsodort cigarettát szívott. A szivarok erősek, egyedi ízek kombinációjával rendelkeznek.

Hirochi üknagyapja lépéseit követi, beleértve a hagyományt, melyet minden szeptemberben fenntart. Ebben az időszakban Hirochi elmondása szerint nagyapja a verandán ülve várta az északi szelet, mely a viharos időszak végének hírnöke volt. A szél eljötte jelentette, hogy ideje készülődni az ültetésre.

Ivan Maximo Perez

San Juan y Martinez városához vezető út egy enyhe bal kanyart vesz, ahol földút jelenik meg két sor pálmafa között. Ivan Maximo Perez, aki egyszerűen csak „Maximo” néven ismert, a harmadik generáció, aki a 6 hektáros (15 hold) farmot működteti. Öt hektáron árnyékban termesztett dohány található, egyen pedig napon termesztett dohány. 10, 12 munkással osztja meg a munkálatokat. „Nagyapám és apám átadták nekem tudásukat az itt található klímával és a farmmal kapcsolatosan.” – mondja, „és most, összekapcsolható a klímaváltozás tudományával.” Maximo szinte teljes egészében organikus trágyára váltott, penészölő használata nélkül. Rovarölő szert is csak 30%-ban használ a mezők permetezéséhez. „A korai ’90-es években muszáj volt alternatívákat találnunk, hiszen nem rendelkeztünk vegyszerekkel vagy üzemanyaggal” – hangoztatja.

Maximo azt vallja, hogy az utóbbi 10 évben rengeteget javított a talaj minőségén; egyik eljárása egy bizonyos babfajta szezonon kívüli ültetése annak érdekében, hogy minél több organikus anyag kerüljön a talajba. A Tobacco Institute által ajánlott magokat használta, és földje teszttalajként működött új hibridek feltalálása érdekében. „Igazán szeretem a Criollo 2010-et.” – mondja, részben azért, mert megőrzi a kubai feketedohány ízét. Ezzel együtt a Corojo 2012-őt is használja, árnyékolt és napos területeken egyaránt.

A farm átlagosan 15 tonna dohányt termel egy év leforgása alatt, mely a továbbiakban a farm tulajdonában levő istállókban kerül feldolgozásra. A helység hivatalosan is a dohányturizmus egyik legkedveltebb megállójává vált. Erre alapozva kialakítottak egy kosárlabdapálya nagyságú pavilont, ahol székek, asztalok és egy fából épített bár található. „Szeretnél egy cigarettát?” – kérdezte Maximo, miközben egy faládát nyitott ki az előttünk lévő asztalon. „Ez 2014-ből származó dohánnyal van megtöltve, csomagolópapírja pedig 2016-2017-es termés. „Saját kezűleg sodortam” – tette hozzá. Nagyszerű élmény volt.

Quemado de Rubi/Hector Luís Prieto

A következő állomás megközelítőleg két mérföldnyire a főúttól Río Feo közelében, Hector Luís Prieto farmja. Vitathatatlan, hogy manapság, Robaina farmja után Hector farmja a legismertebb. Családja volt az, aki 100 évig művelte a földet a farm területén. „Mindig fenntartottuk ugyanazokat a hagyományokat.” – mondja. „Néhány új dohányválasztékot használunk, de a hagyomány, ahogyan ültetjük, ahogyan betakarítjuk, ugyanaz maradt.” A farm ültetvénye 2017-2018-ban 10 hektárra (24hold) bővült, 300,000 dohánynövénnyel. Az ezt megelőző évben körülbelül 200,000 dohánynövényt ültettek, 60 százalékát árnyék alatt, a többit pedig napon termesztették. Egy kétemeletes nádfedelű pavilonban, ahol egy vendégszoba is található, Prieto egyik alkalmazottja teljes munkaidőben cigarettákat sodor látogatóinak. A cigaretták erősek, csodálatos vörösesbarna vagy kolorádói csomagolásban.

Prieto hisz abban, hogy a régi változatokhoz hasonlítva ugyanolyan jó minőségűek az új hibridek is, és „kimagasló ízük van.” Előző évben Corojo 2012-őt ültetett, mely egy ’90-es évek elején teremtett eredeti hibriddel való keresztezés, a Habano ’92-vel.

Az ültetvények földrajzilag vannak elkülönítve a farmján. Az árnyékban termesztett dohányt magasabb talajra ülteti, körülbelül 100 yarddal a folyó felett, mely békésen végigfolyik birtokán. A napon termesztett dohányt közvetlenül a folyó mellé helyezte el. „Ez a talaj tökéletes az árnyékolt dohány termesztésére.” –mondta Prieto, a korábbi Habanos Év férfija díj nyertese, miközben a dohánymezőire tekintett fel.

Gerardo Medina Relova

A farmról láthatóak San Juan y Martínez épületei, hisz alig két mérföldnyire található a várostól. Ezt a földet Gerardo Medina Relova műveli, tulajdonában 12 hektárnyi (30 hold) dohány termelődik. Ennek a fele birtoka körül ültetett, napon termesztett dohány, másik fele pedig egy közeli és árnyékolt területen növekedik. A többi kiváló farmhoz hasonlóan Medina is egy kunyhók és kisebb mezők mellett végighaladó földút végén helyezkedik el. 25 munkás dolgozik itt, akik a dombon lévő három istállót tartják karban. Medina, aki elmondása szerint „egy dohánylevél alatt született”, egy ideig szünetet tartott és kémiai mérnökként dolgozott Havannában 1996-ig, amikor az édesapja egészségügyi állapota romlani kezdett. Ekkor úgy döntött, ideje visszaköltözni a farmra és eltanulni édesapja tudását, hogy megőrizhesse családi kincsét. 2016-ban édesapja meghalt, ő pedig teljes egészében átvette az évtizedek óta működő dohánytermelést. „Isten ajándéka ez, ami nekünk van.” – mondja Medina kicsiny előszobájában ülve, miközben a déli szúró napsütés elől bujdosik. „Tőlünk függ, mennyire jól működik, és milyen iramban fejlődik.”

Sergio Paz Cordoves

Sergio farmja a legkisebb az öt farm közül, az árnyak alatt termesztett dohány csupán 4.5 hektáros területet fed be, a napon termesztett pedig kevesebb, mint egy hektárt.’ 140,000 dohánynövényem van, melyek árnyék alatt teremnek, napon pedig 30,000 dohánynövényem.” – mondja. Körülbelül 15-20 ember dolgozik neki.

Paz hangoztatja, hogy a 2017-2018-as betakarítása nagyszerű volt. Jobb, mint az előző, melyben zöld pöttyök borították a csomagoló leveleket. „Ehhez fogható évet még nem láttam eddig.” – hangoztatja. Paz az előző években Corojo 2010 és 2012 hibrideket ültetett, viszont nincs megelégedve a végeredménnyel.  Ezzel ellentétben, a Criollo ’98 és Corojo ’99-et kifejezetten szereti. Ezeket 2017-2018-as években ültette. „Idén megragadtam egy alkalmat, hiszen mindkettőre hatással lehet a gomba, melynek hatására a növény törzse elfeketedik, ennek ellenére egy tökéletes év volt.”

Paz családja 1940 óta dolgozik a birtokon. Ő édesapja, Antonia María Paz Valladares 2016-ban bekövetkezett halála után vette át az irányítást. Lin Paz nevén volt ismert és egyenrangú társai által ugyanazon a szinten volt „dohányvarázslóként” számontartva, mint a nála sokkal híresebb Alejandro Robaina. Paz 23 évvel ezelőtt kezdett el itt dolgozni, amikor édesapja az egészségügyi állapota miatt már nem tudott aktívan tevékenykedni a farmon. „Ittam a szavaiból, és mindent megtanultam, amit ő tanított nekem.” – mondja Paz. Rengeteg titkot tanult édesapjától: a föld előkészítését, a pajta karbantartását szárazsági vagy nedvességi feltételektől függően, vagy hogy mikor érett meg a dohány a betakarításhoz. „Olyan volt, mintha a dohánytermelésben szereztem volna mesteri képzést az édesapámtól.” – vallja.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük